Magyar fauna

Méret: 300 cm és 100 kg.

Elterjedés: Oroszország, Kazahsztán, Mongólia és Kína, valamint más országokba is betelepítették és tenyésztésével több országban foglalkoznak.

Táplálék: ragadozó; fenéklakó gerinctelenekkel, kis halakkal táplálkozik.

Érdekesség: a lénai tok hasonlóan a vizához hosszú életet élhet, de éppen ezért ivarérettségét hímjei általában csak 17-18, a nőstényei 19-20 éves korukra érik el. A többi tokfajtól bajusz-szálainak hossza és szájnyílásának alakja különbözteti meg.

Méret: 250 cm és 80 kg.

Elterjedés: Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is. Az Al-Dunában is gyakori, de hazánkba csak igen ritkán jut el.

Táplálék: ragadozó; rákokkal, rovarlárvákkal és kis halakkal táplálkozik.

Érdekesség: a vágótok vándorhal, ívni a folyókba úszik fel. Egy részük már a folyótorkolat homok- vagy kavicspadjain lerakja ikráit, mások messzire felhatolnak a folyókban. Február és május között rakja, 70-800 ezer ikráját. Ismeretesek azonban állandó (nem vándorló) formák is (például a Volgából és a Dunából).

Védett, eszmei értéke: 50.000 Ft.

Méret: 1m és 6-7 kg

Elterjedés: Magyarország nagyobb folyóiban találkozhatunk vele.

Táplálék: apró gerinctelenek; rovarlárvák, apróbb halak és növényi törmelékek szerepelnek az étlapján.

Érdekesség: A Magyarországon őshonos tokfélék közül ez a faj rendelkezik a legstabilabb állománnyal és ez az egyetlen horgászható tokfélénk. Édesvízben szaporodik, a nőstény csak minden második évben ikrázik.

Méret: 20-25 cm

Elterjedés: Európa édesvizeinek nagy részében megtalálható, sőt még a félsós vizű folyótorkolatokban is felbukkan.

Táplálék: legfőképpen zooplanktonnal táplálkoznak, de mivel a víz felső régióiban tartózkodnak szívesen fogyasztják a vízre hulló rovarokat is.

Érdekesség: ezt a fajt a horgászok általában „sneci” néven emlegetik. Hazánkban fogása nem esik külön korlátozás alá, ragadozó halaink fontos tápláléka. Pikkelyeiből gyöngyházfesték készíthető (guanidin-kristály szuszpenzió).

Méret: 50 cm és 1,8 kg.

Elterjedés: egész Európára jellemző faj, a déli félszigeteket kivéve.

Táplálék: mindenevő; rovarlárvák, csiga, planktonrákok, hínárhajtások.

Érdekesség: szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek.

Méret: 35 cm és 3 kg.

Elterjedés: őshazája Kelet-Ázsia, Szibéria. A 17. századtól kezdve a faj fokozatos nyugat felé történő terjeszkedése volt megfigyelhető, így került Magyarországra is.

Táplálék: mindenevő; szúnyoglárvák, férgek, csigák és növények.

Érdekesség: Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynogenezis, mint különleges ivartalan szaporodási forma. Az ívásra érett ikrások (nőstények) más halfajokkal, például ponttyal, bodorkával ívnak össze. A lerakott ikrákat más pontyfélék hím ivarsejtjei serkentik barázdálódásra, anélkül hogy ezek kromoszómái részt vennének a folyamatban. A kikelő utódok így nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok. Ivaréretten mind nőstények lesznek, genetikai szempontból tökéletes másolatai az anyjuknak.

Méret: 30 cm és 3 kg.

Elterjedés: Amur folyó és az Aral-tó vízgyűjtő területei, Szibéria, valamint Európa nagy része.

Táplálék: mindenevő; rovarlárvák, csiga, planktonrákok, hínárhajtások.

Érdekesség: A folyószabályozások előtt az Alföld jelentős részét borító mocsárvilág gyakori hala volt. Az ármentesítés után kialakuló új faunában folyamatosan fogyatkozott az állománya és számos vízből már el is tűnt. Ma Magyarországon ritka és veszélyeztetett halfaj, melynek védelme is indokolt lenne, azonban jelentős telepítések révén és az eredeti élőhelyeinek rehabilitációjával védik az állományát.

Méret: 60 cm és 9 kg.

Elterjedés: USA keleti része.

Táplálék: ragadozó; gerinctelenek, halak.

Érdekesség: március-július között ívik. A hím revírjében teknőszerű, akár egy méter hosszú gödröt készít a fenéken, az ikrákat és később az ivadékokat mindkét szülő őrzi és gondozza.

Elterjedés: A Kárpát-medence vizeiben őshonos, a keleti elterjedési határa az Aral-tó.

Táplálék: ragadozó; hal.

Érdekesség: Egészen az 1700-as évekig azt gondolták, hogy a süllő a csuka és a sügér keveréke. Az 1500-as években ezért adta neki a svájci zoológus Conrad Gessner a Lucio-perca nevet ami “csukasügért” jelent. Szájában 4 db, nagyobbra nőtt kapófoga van.

Fogásának tilalmi ideje: március 01-április 30.

Legkisebb kifogható mérete: 30 cm.

Méret: 10 cm

Elterjedés: Mexikóból, a Balsas folyórendszerből származó faj, tiszta és oxigéndús vizek lakója.

Táplálék: apró gerinctelenek

Érdekesség: Az itt látható fogaspontyok a KLG Goodeid Projekt által kerültek ide. A program célja a kihalással fenyegetett mexikói magashegyi fogaspontyok megőrzése, tenyésztése és népszerűsítése. A faj kihalás közeli, a környezetszennyezés és a betelepített ragadozók fenyegetik.

Méret: 60 cm, 7,5 kg

Elterjedés: Európa és Szibéria állóvizeiben fordul elő

Táplálék: mindenevő; kisebb gerinctelenek, vízinövények.

Érdekesség: A compó leginkább a vízinövényekkel jól benőtt állóvizeket kedveli. Népies neve cigányponty, doktorhal. Teste nagyon nyálkás, a hiedelem szerint más halak gyakran nekidörgölőztek a compónak, ha betegek voltak, innen következtették, hogy nyálkája gyógyító hatású.