Nagy tó 1

Csuka - Esox lucius

Méret: 150 cm és 35 kg.

Elterjedés: Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos.

Táplálék: ragadozó; hal, fiatal vízi szárnyasok, valamint rákok, békák, sőt nagyobb korában a kígyó és a vízbe merészkedő apróbb emlősállatok.

Érdekesség: a megragadott áldozatának a szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül már gyakorlatilag nincs menekvés. A zsákmányhalat a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában és fej felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes elbontani, megemészteni.

Fogásának tilalmi ideje:  február 15-március 31.

Legkisebb kifogható mérete: 40 cm.

Pettyes busa - Hypophthalmichthys nobilis

Méret: 195 cm, 35-40 kg

Elterjedés: Dél-Kína meleg vízű tavai és folyói. Magyarországra betelepítették.

Táplálék: planktonevő, algákat és apró állatokat fogyaszt.

Érdekesség: 1963-ban telepítették Magyarországra. Mesterségesen szaporítják. Azért telepítik hazai vizekbe, hogy megelőzzék vele a hazai „vízvirágzást”, avagy az algák túlzott elszaporodását. A busa elnevezés feltűnően nagy fejére vezethető vissza.

Márna - Barbus barbus

Méret: 70 cm, 4-5 kg

Elterjedés: A Pireneusoktól a Dnyeper vízgyűjtőjéig található meg. Magyarországon őshonos. A gyorsabb folyóvizeket kedveli.

Táplálék: férgek, rovarlárvák, növényi részek és esetenként apróbb halak.

Érdekesség: A márna esetében, a horgászok furcsa módon sajtot is használhatnak csali gyanánt. Legkisebb kifogható mérete 40 cm. Sárgás ikrájának fogyasztása nem ajánlott, ugyanis mérgező. Magyarország másik márnafaja, a petényi márna (Barbus peloponnesius) fokozottan védett hal.

Koi - Cyprinus carpio

Méret: megyegyezik a pontyéval, 120 cm és 30 kg

Elterjedés: Japánban az 1820-as években kezdték tenyészteni a ponyt színváltozatait. Japánban töretlen a népszerűsége, viszont azóta világ különböző részeit is meghódította. A nagyobb kerti tavakban gyakran tartják őket, így a legkülönbözőbb színváltozatokban gyönyörködhetünk.

Táplálék: mindenevő; vízinövények fiatal hajtásai, árvaszúnyog-lárvák, víziászkák, evezőlábú rákok.

Érdekesség: Japánban a hosszú élet, a siker és a szerencse szimbólumai. Gyakran feltűnik a japán tetoválások motívumai között is. Japánban a „koi” szót általánosan a pontyra használják, a díszpontyokat (amiket mi koinak hívunk) ők „nishikigoinak” nevezik.

Lesőharcsa - Silurus glanis

Méret: 230 cm és 113 kg.

Elterjedés: a Kárpát-medence nagyra növő, őshonos ragadozó hala.

Táplálék: ragadozó; főként hal, rák, pióca, puhatestű, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak.

Érdekesség: az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a vízinövényekből álló fészket körülbelül 3 hétig, az ivadékok kikeléséig őrzi.

Fogásának tilalmi ideje: a 80 cm alatti példányok esetében május 02-június 15.

Legkisebb kifogható mérete: 50 cm.

Amur - Ctenopharyngodon idella

Méret: 150 cm és 50 kg.

Elterjedés: Kína északi részén és Szibériában őshonos, Magyarországon és az USA-ban is 1963-ban honosították meg.

Táplálék: növényevő, főleg fonalas algákat, lágyszárú hínárféléket, idősebb korában nádat és különféle vízinövényeket eszik.

Érdekesség: nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk.

Fogásának tilalmi ideje: a 80 cm alatti példányok esetében május 02-június 15.

Legkisebb kifogható mérete: 40 cm.

Ponty - Cyprinus carpio

Méret: 120 cm és 30 kg.

Elterjedés: a Duna és mellékfolyói egyik őshonos halfaja.

Táplálék: mindenevő; vízinövények fiatal hajtásai, árvaszúnyog-lárvák, víziászkák, evezőlábú rákok.

Érdekesség: szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben.

Süllő - Sander lucioperca

Méret: 90 cm és 10 kg.

Elterjedés: Közép- és Kelet-Európában elterjedt faj, de másfelé is betelepítették. A Kárpát-medence vizeiben őshonos, a keleti elterjedési határa az Aral-tó.

Táplálék: ragadozó; hal.

Érdekesség: Egészen az 1700-as évekig azt gondolták, hogy a süllő a csuka és a sügér keveréke. Az 1500-as években ezért adta neki a svájci zoológus Conrad Gessner a Lucio-perca nevet ami “csukasügért” jelent. Szájában 4 db, nagyobbra nőtt kapófoga van.

Fogásának tilalmi ideje: március 01-április 30.

Legkisebb kifogható mérete: 30 cm.

Dévérkeszeg - Abramis brama

Méret: 70 cm és 5 kg.

Elterjedés: Európában és Ázsia nagy részén előfordul.

Táplálék: mindenevő; zooplankton, árvaszúnyoglárvák, rovarok, alsóbbrendű rákfélék, növények.

Érdekesség: ívás előtt az ivarérett állatok bőrén feltűnő, vaj fehér, apró szemölcsök, nászkiütések jelennek meg melyet a halászok dorozsmának neveznek.

Nagy tó 2

Lapátorrú tok - Polyodon spatula

Méret: 200 cm és 25 kg

Elterjedés: Észak-Amerika a Mississippi vízrendszere.

Táplálék: planktonevő.

Érdekesség: Európába 1974-ben telepítették be. Planktonevő hal, táplálkozása során öblös száját kitátva úszik, hogy kiszűrje a vízből apró méretű táplálékát. Meglehetősen hosszú orra tele van elektro-receptorokkal, melyek segítik a táplálék felkutatásában.

Lénai tok - Acipenser baeri

Méret: 300 cm és 100 kg.

Elterjedés: Oroszország, Kazahsztán, Mongólia és Kína, valamint más országokba is betelepítették és tenyésztésével több országban foglalkoznak.

Táplálék: ragadozó; fenéklakó gerinctelenekkel, kis halakkal táplálkozik.

Érdekesség: a lénai tok hasonlóan a vizához hosszú életet élhet, de éppen ezért ivarérettségét hímjei általában csak 17-18, a nőstényei 19-20 éves korukra érik el. A többi tokfajtól bajusz-szálainak hossza és szájnyílásának alakja különbözteti meg.

Vágó tok - Acipenser güldenstaedti

Méret: 250 cm és 80 kg.

Elterjedés: Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is. Az Al-Dunában is gyakori, de hazánkba csak igen ritkán jut el.

Táplálék: ragadozó; rákokkal, rovarlárvákkal és kis halakkal táplálkozik.

Érdekesség: a vágótok vándorhal, ívni a folyókba úszik fel. Egy részük már a folyótorkolat homok- vagy kavicspadjain lerakja ikráit, mások messzire felhatolnak a folyókban. Február és május között rakja, 70-800 ezer ikráját. Ismeretesek azonban állandó (nem vándorló) formák is (például a Volgából és a Dunából).

Védett, eszmei értéke: 50.000 Ft.

Kecsege - Acipenser ruthenus

Méret: 1m és 6-7 kg

Elterjedés: Magyarország nagyobb folyóiban találkozhatunk vele.

Táplálék: apró gerinctelenek; rovarlárvák, apróbb halak és növényi törmelékek szerepelnek az étlapján.

Érdekesség: A Magyarországon őshonos tokfélék közül ez a faj rendelkezik a legstabilabb állománnyal és ez az egyetlen horgászható tokfélénk. Édesvízben szaporodik, a nőstény csak minden második évben ikrázik.

Szélhajtó küsz - Alburnus alburnus

Méret: 20-25 cm

Elterjedés: Európa édesvizeinek nagy részében megtalálható, sőt még a félsós vizű folyótorkolatokban is felbukkan.

Táplálék: legfőképpen zooplanktonnal táplálkoznak, de mivel a víz felső régióiban tartózkodnak szívesen fogyasztják a vízre hulló rovarokat is.

Érdekesség: ezt a fajt a horgászok általában „sneci” néven emlegetik. Hazánkban fogása nem esik külön korlátozás alá, ragadozó halaink fontos tápláléka. Pikkelyeiből gyöngyházfesték készíthető (guanidin-kristály szuszpenzió).

Nagy akvárium 1

Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus

Méret: 50 cm és 2 kg.

Elterjedés: Európa és Kis-Ázsia.

Táplálék: mindenevő; vízinövények, magvak, férgek, rovarlárvák, alsórendű rákok.

Érdekesség: szája felfelé nyíló. A hasúszó első sugarai a hátúszóról húzott merőleges elé esnek, ez különbözteti meg a bodorkától.

Bodorka - Rutilus rutilus

Méret: 50 cm és 1,8 kg.

Elterjedés: egész Európára jellemző faj, a déli félszigeteket kivéve.

Táplálék: mindenevő; rovarlárvák, csiga, planktonrákok, hínárhajtások.

Érdekesség: szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek.

Ezüstkárász - Carassius auratus gibelio

Méret: 35 cm és 3 kg.

Elterjedés: őshazája Kelet-Ázsia, Szibéria. A 17. századtól kezdve a faj fokozatos nyugat felé történő terjeszkedése volt megfigyelhető, így került Magyarországra is.

Táplálék: mindenevő; szúnyoglárvák, férgek, csigák és növények.

Érdekesség: Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynogenezis, mint különleges ivartalan szaporodási forma. Az ívásra érett ikrások (nőstények) más halfajokkal, például ponttyal, bodorkával ívnak össze. A lerakott ikrákat más pontyfélék hím ivarsejtjei serkentik barázdálódásra, anélkül hogy ezek kromoszómái részt vennének a folyamatban. A kikelő utódok így nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok. Ivaréretten mind nőstények lesznek, genetikai szempontból tökéletes másolatai az anyjuknak.

Széles kárász - Carassius carassius

Méret: 30 cm és 3 kg.

Elterjedés: Amur folyó és az Aral-tó vízgyűjtő területei, Szibéria, valamint Európa nagy része.

Táplálék: mindenevő; rovarlárvák, csiga, planktonrákok, hínárhajtások.

Érdekesség: A folyószabályozások előtt az Alföld jelentős részét borító mocsárvilág gyakori hala volt. Az ármentesítés után kialakuló új faunában folyamatosan fogyatkozott az állománya és számos vízből már el is tűnt. Ma Magyarországon ritka és veszélyeztetett halfaj, melynek védelme is indokolt lenne, azonban jelentős telepítések révén és az eredeti élőhelyeinek rehabilitációjával védik az állományát.

Nagy akvárium 2

Lénai tok - Acipenser baerii

Méret: 300 cm és 100 kg.

Elterjedés: Oroszország, Kazahsztán, Mongólia és Kína, valamint más országokba is betelepítették és tenyésztésével több országban foglalkoznak.

Táplálék: ragadozó; fenéklakó gerinctelenek, kis halak.

Érdekesség: a szibériai tok hasonlóan a vizához hosszú életet élhet, de éppen ezért ivarérettségét hímjei általában csak 17-18, a nőstényei 19-20 éves korukra érik el. A többi tokfajtól bajusz-szálainak hossza és szájnyílásának alakja különbözteti meg.

Nagy akvárium 3

Törpeharcsa - Ameiurus nebulosus

Méret: 70 cm és 5 kg.

Elterjedés: eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti része, Magyarországra 1904-ben került Franciaországból és Németországból.

Táplálék: ragadozó; férgek, rovarlárvák és alsóbbrendű rákok, a kifejlett hal az előbbieken kívül megeszi még a halikrát, a békalárvát, a békákat és az apró halat is.

Érdekesség: Magyarországon tájidegen halfaj és a számára kedvező élettérben nagyszámban van jelen. Ennek oka, hogy a természetes ellenségei nem képesek kordában tartani állományát. Miután elérik a 4-5 cm-es testnagyságot, már oly mértékben szúrnak, hogy képesek felsebezni a rablóhalak száját, akik emiatt már nem tekintik őket tápláléknak.

Pisztrángsügér - Micropterus salmoides

Méret: 60 cm és 9 kg.

Elterjedés: USA keleti része.

Táplálék: ragadozó; gerinctelenek, halak.

Érdekesség: március-július között ívik. A hím revírjében teknőszerű, akár egy méter hosszú gödröt készít a fenéken, az ikrákat és később az ivadékokat mindkét szülő őrzi és gondozza.

Nagy akvárium 4

Csuka - Esox lucius

Méret: 150 cm és 35 kg.

Elterjedés: Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos.

Táplálék: ragadozó; hal, fiatal vízi szárnyasok, valamint rákok, békák, sőt nagyobb korában a kígyó és a vízbe merészkedő apróbb emlősállatok.

Érdekesség: a megragadott áldozatának a szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül már gyakorlatilag nincs menekvés. A zsákmányhalat a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában és fej felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes elbontani, megemészteni.

Fogásának tilalmi ideje: február 15-március 31.

Legkisebb kifogható mérete: 40 cm.

Süllő - Sander lucioperca

Elterjedés: A Kárpát-medence vizeiben őshonos, a keleti elterjedési határa az Aral-tó.

Táplálék: ragadozó; hal.

Érdekesség: Egészen az 1700-as évekig azt gondolták, hogy a süllő a csuka és a sügér keveréke. Az 1500-as években ezért adta neki a svájci zoológus Conrad Gessner a Lucio-perca nevet ami “csukasügért” jelent. Szájában 4 db, nagyobbra nőtt kapófoga van.

Fogásának tilalmi ideje: március 01-április 30.

Legkisebb kifogható mérete: 30 cm.

Magashegyi fogaspontyos akvárium

Lyons - fogasponty - Xenotoca lyonsi

Méret: 5 cm

Elterjedés: Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos.

Táplálék: apró gerinctelenek

Érdekesség: 2016 novemberében került leírásra, a világ állatkertjei közül először a Tropicariumban látható! A fajt a kipusztulás veszélye fenyegeti a környezetszennyezés, vízelvezetés és élőhelyének elpusztítása miatt.

Aranymellű patakpontyocska - Ilyodon whitei

Méret: 10 cm

Elterjedés: Mexikóból, a Balsas folyórendszerből származó faj, tiszta és oxigéndús vizek lakója.

Táplálék: apró gerinctelenek

Érdekesség: Az itt látható fogaspontyok a KLG Goodeid Projekt által kerültek ide. A program célja a kihalással fenyegetett mexikói magashegyi fogaspontyok megőrzése, tenyésztése és népszerűsítése. A faj kihalás közeli, a környezetszennyezés és a betelepített ragadozók fenyegetik.